Publikációk

Hogyan segítsd a kutyádat, hogy átvészelje a bezártságot? Hogyan segítsd a kutyádat, hogy átvészelje a bezártságot? Egy esetleges karantén időszakban senki sem mehet ki, ami rád és a kutyádra is igaz. Itt van pár ötlet és tanács ami segíthet átvészelni ezt a nehéz időszakot: Első sorban érdemes leszögezni, hogy a C.D.C (Centers for Disease Control and Prevention) és a W.H.O (World Health Organization) is megegyezik abban, hogy a kisállatok nem terjesztik a vírust és nem is fertőződhetnek meg, ez persze nem jelenti, hogy a Covid-19 nem változtatja meg az a kisállatunk életét sem. Felkészülés Érdemes gondoskodni a táplálékról és minden egyéb kiegészítőről addig amíg nem rendelik el az esetleges kijárási tilalmat. Felelős állattartóként a listádon az elsők között szerepeljen a megfelelő mennyiségű állateledel és egyéb takarításhoz szükséges kiegészítők beszerzése. Tartsd fejben, hogy a háziállataid szükségleteiről csak te tudsz gondoskodni. Ha a kedvenced bármilyen betegségben szenved, javasolt az szükséges gyógyszerekből is beszerezni annyit,hogy egy rövid időszakot problémamentesen átvészeljetek (antiepileptikumok, görcsoldók és egyéb gyógyszerek beszerzése javasolt). Ha egy ideje nem látogattátok meg az állatorvosotokat érdemes időben megtenni, hogy kedvenced felkészült legyen a szükséges oltások és egyéb ellátás tekintetében. Állatorvosi rendelő látogatása esetén a MÁOK (Magyar Állatorvosi Kamara) higiéniai előírásait kérjük tartsd be, ezzel is megóvva a többi oda látogatót és ott dolgozót. Epilepsziás Kutyákért Alapítvány 2020. Március 18 A nagy dolgok elvégzése Elsődleges probléma lehet a lakásban tartott kutyáknál a sétáltatás hiánya. Itt sajnos, ha elmarad a napi 2-3 séta, megoldást kell találni a problémára. A következő tanácsot tudjuk adni a lakásban ragadt gazdiknak: Készüljetek el a sétához ahogy általában szoktatok. Vedd magadhoz a pórázt, nyakörvet, kis zsákot és a rutin legyen az mint általában. Annyi különbséggel,hogy a sétát kezdjétek és fejezzétek be a lakáson belül. Sétálj a kutyáddal azon a területen ahol szeretnéd,hogy elvégezze a dolgát. Ha elsőre nem sikerül ismételd meg egy kiados játék vagy etetést követően. Ez nem könnyű feladat, de megkönnyíted a kedvenced helyzetét azzal,hogy nem titokban kell elvégeznie a dolgát abban a helysgében ahol ezt eddig nem lehetett. Akik olyan társasházban élnek ahol van közös udvar, vagy erre alkalmas szabad tér, ott is megpróbálhatjuk a rutint elvégezni, miután meggyőződtünk róla,hogy más nem tartózkodik kint. Minden esetben az utólagos fertőtlenítésről gondoskodjunk. Lakóközösségtől függően eltérhet az ott lakók hozzáállása, de ha bárki számon kér bennünket, biztosítsuk róla, hogy nem csak fel takarítunk magunk után, a helyszínt kórokozó mentessé tesszük a szükséges tisztítószerekkel. Elkerülendő a konfliktust javasoljuk a beltéri sétáltatást a legtöbb tulajdonosnak. Tartsuk őket fitten! Mivel egy hosszú séta nem elérhető mozgásforma, javasolt a lakáson belül sokat játszani, labdázni vagy a kedvenc játékot bevonva megduplázni a szokásos “játék-időt”. Esetleg az új trükkök tanítására is egy tökéletes alkalom lehet az együtt töltött idő. A jutalomfalatok, játék vagy egy új trükk elsajátítása után nagyon hasznosak mert fenntartod velük kedvenced figyelmét. Rengeteg videót találni online arról, milyen egyszerű trükkök és játékok vannak, amivel elüthetítek az időt közösen. Ne feledjétek, a bezártság az emberekre is rossz hatással lehet. Ha kedvencedet nem tartod fitten testileg és lelkileg, a bezártság rá is hatással lesz, hisz Ő nem tudja miért tört meg a réges régen fennálló napi rutin. Fő az optimizmus, de az esetleges nehéz napokat, felkészülve könnyebb átvészelni! Köszönjük,hogy elolvastad.

„Erős elhatározás született bennem, hogy megfejtsem a kutya- és a macskaepilepszia rejtélyeit…” (dr. Kiss Gabriella – Kutyák epilepsziáiról mindenkinek) dr. Kiss Gabriella – állatorvos doktor 1976 – 1981 Gyógyszerkutató Intézet Farmakológiai Osztály 1977 – 1979 Dolgozók Egészségügyi Szakiskolája Általános Laboratóriumi Asszisztensi Tanszak (Vörös diploma) 1978 – Kutatólaboratóriumi Asszisztensképző 1981 – 1986 Állatorvos Tudományi Egyetem  (Summa cum laude) 1986 – 1987 Országos Állategészségügyi Intézet, Virológiai Osztály 1987 – 1988 Gyógyszerkutató Intézet Farmakológiai Osztály 1990 – Favorit Állatorvosi Magánrendelő tulajdonosa és vezetője 2008 – Magyarországi Állatorvosi Epilepszia Centrum Hálózat alapítója és vezető állatorvosa 22 éve kutatod a kutya epilepsziát. Miért éppen az epilepszia?   Hogyan történik nálad egy betegfelvétel, mik az irányelveid?   Kérlek, mutasd be pár szóban az Állatorvosi Epilepszia Centrum Hálózatot! Írtál egy könyvet is a kutya epilepsziáról. Mi késztetett az írásra?   Az epilepszia szakrendelés mellett ambuláns rendelést is tartasz. Hogyan tudod összeegyeztetni a családot és a munkát?   Milyen terveket szeretnél a jövőben megvalósítani? Mit tanácsolsz a pályakezdő fiataloknak? Mi a véleményed az mRNS.hu-ról? Örömmel és érdeklődéssel olvasom régóta az oldal cikkeit, nagyon értékes információkat tudhatunk meg a tudományos élet világából. Ferenczi Tímea

A szilveszterek szenvedő áldozatai Állatorvos vagyok, 15 éve dolgozom a kisállatpraxisban és ugyanennyi ideje foglalkozom kutyák idegrendszeri megbetegedéseivel. Elsősorban a szorongásos kórképeivel, pániktüneteivel és epilepsziás tünetegyütteseivel. Állatorvosi gyakorlati munkám során egyre gyakrabban a pánikbetegség rendkívül változatos és sokszínű tünettanával találkozom. Több mint egy évtizedes tapasztalatom és a kis betegek heteken, hónapokon áttörténő megfigyelésének eredményeként, valamint a tulajdonosok, szinte naponkénti beszámolójának segítségével tudom elkülöníteni, hogy pszichiátriai tünetekről, fájdalom tünektről, bizonyos típusú epilepsziák, görcsökkel nem járó kórformáiról vagy úgynevezett álrohamokról van-e szó. Gazdagítják a neurológiai tüneteket az ú.n. alkalmi rohamok és az ezt követően vagy önállóan, hirtelen jelentkező – a tulajdonosok számára rémisztő tüneteket produkáló- valódi epilepsziák. Azt hiszem, ezek után érthető, hogy az állatorvosnak a mindennapi munkája során arra is kell gondolnia, hogy a kutya is ugyanúgy szenved a szorongásoktól, a pánikrohamoktól, a fóbiáktól és még számtalan pszichiátriai betegségtől mint az ember. Ebben rejlik munkánk szépsége is, hiszen az állat csak a testével beszél, a személyiségzavarokkal, a megváltozott viselkedéssel, az elvesztett szobatisztasággal, a váratlan, agresszív megnyilvánulással, furcsa szokások és szokatlan testhelyzetek felvételével. Csak meg kell értenünk, hogy az állat „ miről mesél”. Van az évnek egy olyan szakasza, és ez a december 2o.-a és január o4.-e közti időszak, amikor a legnagyobb számban az előbbiekben felsorolt neurológiai tünetek valamelyikét, vagy nagy részét együttesen mutató kutyapáciens kerül a rendelőmbe. A karácsony és a szilveszter közötti időszakban számtalan telefonhívást kapok nemcsak Budapestről, hanem az ország különböző területéről is. A kutya tulajdonosok segítséget kérnek tőlem, hogyan készüljenek fel gyógyszeresen a petárdázások, a „ piro-technikai mulatságok ’’ időszakára. Vannak köztük, általam évek óta gondozásba vett valódi epilepsziákban szenvedő kutyák tulajdonosai, akik félnek attól, hogy ebben a kritikus időszakban sűrűsödni fognak az epilepsziás rohamok. Vannak, akik csak tanácsot kérnek, hogy az alapvetően egészséges idegrendszerű kutyáikon hogyan segítsenek a szilveszteri petárdázások idején, hiszen sok esetben nagy testű, házőrző kutyákról van szó, akik nem szívesen tartózkodnak a lakásban, mivel számukra a család és a ház védelme a legfontosabb feladatuk. Az utóbbi esetben a legegyszerűbb a helyzetem. Ilyenkor, nagy adag nyugtatók (melyek tabletták, és szájnyálkahártyára kenhető gél formájában már forgalomban vannak) naponkénti adásával, enyhébb estekben, csak december 31.-én alkalmazva, a kutyák a petárdarobbanások által kiváltott, őrjöngésig fokozódó félelemérzetét el lehet tompítani. Sokkal nehezebb a helyzetem, ha valódi epilepsziáról van szó. Ebben az esetben, minden petárdarobbanásra egyre fokozódnak a kutyákon a pánik tünetek /zihálás, nyugtalan, megállíthatatlan járkálás, remegés, nyálzás, étvágytalanság, folyamatos menekülési kényszer, esetleg agresszív megnyilvánulások / A fentiekben felsorolt klinikai tünetek egyaránt vonatkoznak lakásban élő kutyákra és kertben tartott állatokra is. A kerti kutyáknak egyetlen céljuk van ilyenkor, bejutni a biztonságot jelentő lakásba vagy elmenekülni a félelmetes dörrenések elől. Valamelyik petárdarobbanásra várható az első epilepsziás roham jelentkezése, amelyet vagy csak néhány roham követ vagy számtalanul sok / 2 óra alatt 30-50 roham is jelentkezhet /. Ennek következtében a család az ünnepek alatt, de főleg dec. 31.-én szinte csak a kutyával van elfoglalva, hiszen mindenáron megpróbálják számára biztosítani a nyugalmat , ugyanis a sorozatos robbanások, nem csak pánik tüneteket okoznak kutyán, hanem egyben rohamprovokáló tényezőként is szerepelnek. Szóba sem jöhet, hogy a család elutazzon az ünnepekre és más gondjaira bízza vagy panzióba adja a pánik betegségben vagy epilepsziában szenvedő kutyáját. Sok esetben az első epilepsziás roham is ebben a kritikus időszakban jelentkezik az állat életében. Ha az első roham jelentkezése erre az időszakra tevődik, a mai napig óriási kihívást jelent a számomra szakmailag. Ennek az a magyarázata, hogy a görcsös tünetek hátterében állhat valódi epilepszia, un. alkalmi roham vagy álroham. A három rohamjelenség hátterét csak elektroencephaográfiás vizsgálattal lehetne elkülöníteni , amelyre az ünnepek miatt és gyors, gyógyszeres beavatkozás igénye miatt nem nyílhat lehetőség az adott helyzetben. Ugyanis ha álrohamról van szó / pszichogén roham/ antiepileptikum adása fokozhatja a rohamok számát, ilyenkor csak nyugtató injekciót szabad adni az állatnak. Valódi epilepsziában és alkalmi rohamok esetén, azonnal nagy adag antiepileptikum adása javasolt injekciós formában a rohammentesség eléréséig. Gyakori, hogy az ezen időszakban a többszörös stressz hatásnak kitett állatokon a rohamok rögzülnek és élete végéig epilepsziás marad az állat. Sokszor az első epilepsziás roham , csak ilyen heves durva ingerre jelentkezik, lehet hogyha a kutya a petárdák okozta hangrobbanásokkal és légnyomásváltozással nem találkozik, az epilepsziája sem alakul ki. A tartósan beteg kutya kezelése óriási anyagi terhet ró a családra, hiszen az antiepileptikumok és szorongásgátló gyógyszerek hazánkban rendkívül drágák. Sok estben a család az ünnepek után, az addig egészséges állat euthanáziája mellett dönt, hiszen képtelen a családi költségvetés még egy ilyen terhet elbírni. Nagyon gyakoriak az állatok traumás sérülések szilveszter tájékán. Sok esetben a kutya a petárda robbanások által kiváltott menekülési kényszer miatt fennakad a kerítésen, az őrjöngő állatot sokszor a tulajdonos sem tudja megfékezni. Találkoztam olyan esettel is a amikor az állat a kerítésen próbált átmászni és a több órás küzdelem miatt a kerítésen kapott gyomorcsavarodást és ott is pusztult el. Láttam olyan esetet is amikor a kutya félelemtől őrjöngve fejjel törte be a konyha ablakát a lakásba jutás reményében. A durva hanghatások, a félelemből adódó menekülési kényszer és tájékozódási zavar következtében, rengeteg állat a séta közben elszökik, védelmet keresve és soha nem találva haza, vagy a gazdi szeme láttára kerül a kocsi kereke alá. Soha ennyi cédula nincs a váróm faliújságán ,,Elveszett a kutyám, kérem segítsenek!’’ c. felirattal mint a szilveszter körüli időszakban. (Sokszor előfordul, hogy akarva vagy akaratlanul a petárda a kutyát találja el, komoly sérüléseket okozva.) Soha ennyi talált kutyát nem hoznak a rendelőmbe, mint minden év december és január hónapjában, tanácsot és segítséget kérve tőlem. Mialatt e sorokat írom, február elején, becsöngettek hozzám, és egy csonttá soványodott, gyönyörű, nagytestű kutyát hoztak, azt mondták régóta kint kóborol. Lehet, hogy őt is a petárdák ,,kergették el’’ otthonról az utcára. Mivel lehetőségem van rá, befogadtam, ahogy a szemébe néztem, láttam a könyörgést, hogy „ ne küldj el ” . A gyermekeim Baba-Macinak keresztelték el és velünk fogja leélni az életét, házőrzőként. Azt hiszem ő a szerencsés áldozatok közé tartozik. Sok ember számára – akik családtagként vagy magányos életükben egyetlen társukként szeretik a kutyájukat – az ünnepnapok kutyájuk elvesztése miatt életük legtragikusabb napjaivá vállnak. Mindez, az értelmetlen és rendeletek által egyre kevésbé szigorított, karácsonyi ünnepek alatti és a szilveszteri ,,pirotechnikai randalírozásoknak” köszönhetően. Sokat szoktam beszélgetni az ünnepek alatt a tulajdonosokkal, hiszen a számtalan kérdés és próbálkozás, hogy állataik ne szenvedjenek szilveszter napján, órákra leülteti egymással szemben az állatorvost és a gazdit. Sokszor szóba kerül, hogy ki hol tölti a szilvesztert. A tapasztalatom az, hogy az idősebb generáció akik gyermek vagy felnőtt fejjel átéltek egy világégést és egy 1956-t, határozottan jelentik ki hogy szilveszteri petárda robbanások hangjai feltépik az évek óta begyógyult sebeket. Félnek ilyenkor kimenni az utcára, nem mennek át sem a gyermekükhöz , sem az unokáikhoz, még akkor sem ha a közelben laknak, hiába hívja őket a család. A felszínre törő rossz emlékek miatt ugyanúgy keresik ezek az emberek szilveszter napján a biztonságot, mint szeretett kutyáik. Budapest, 2oo5. február o3. Dr. Kiss Gabriella magánállatorvos        

Az elektroencephalográfiás-vizsgálat (EEG) jelentőssége kutyák epilepsziáinak diagnosztikájában  

1. A készülék működés elve, felvételi metodika

Az EEG-vizsgálattal az agy működése során keletkező apró bioáramokat fogjuk fel, erősítjük és regisztráljuk a készülék segítségével.   A készülék két részből áll:

1. Páciens áramkör (a vizsgált kutyától a készülékig terjedő szakasz)
2. Gépi áramkör (maga az EEG-készülék)

  Az EEG-felvétel készítése közben a skalpról (hajas fejbőrről) vezetjük el a két elektróda közötti feszültségváltozásokat. Állatorvosi gyakorlatban csak az ún. interictális EEG-felvételre nyílik lehetőség, humán gyakorlatban ictális felvétel készítése is lehetséges, pl. speciális, ragasztott elektródák segítségével. Ictus = roham, interictális = két roham közötti, postictus = roham utáni stádium. Az EEG segítségével, amíg az elektródák a skalpon vannak, egy ablakot nyitunk az agy aktuális elektromos működésére.   A klinikus állatorvosi munkám során az epilepszia-gondozásba vételkor gyakran kérdezik meg a tulajdonosok tőlem, hogy milyen információ birtokába jutunk az EEG-vizsgálattal?  

1. Az agy alaptevékenységének meghatározása, (normál, kóros).
2. Epileptiform mintázat, (kóros agyi elektromos jelek): szorongásos görbe.
3. Irritatív tevékenység, organikus agyi károsodás diagnosztizálása, elektromos rohamok regisztrálása, klinikai rohamtünet nélkül.
4. Súlyos, agyi organikus (szervi) károsodások lokalizációjának meghatározása.
5. Idiopathiás (veleszületett) és/vagy szimptómás (tüneti) háttér nagy valószínűséggel történő meghatározása.
6. Ha szükséges képalkotó eljárások szükségességének eldöntése (MRI, MRA, PET).

  A rutin EEG-vizsgálat indikációs területei: Az elektroklinikai kategóriák meghatározása (alkalmi rohamok, valódi epilepszia, pszichogén rohamok, szimptómás epilepsziák):

1. Az epilepszia diagnózisának megerősítése, illetve elvetése.
2. A valódi epilepszia betegség, illetve ún. álrohamok elkülönítése.
3. Annak a meghatározása, hogy az epilepsziás góc mely agylebenyben található, mennyire aktív a kóros, elektromos tevékenység (elektromos status).
4. Nagy valószínűséggel organikus hátterű-e az epilepsziás működészavar.
5. Pánik rohamokra utaló, klinikai tünetek esetén a halánték lebeny eredetű epilepsziák görcsökkel nem járó rohamformáitól történő elkülönítés.
6. Az agy tudatéberségi szintjének változása, hogyan befolyásolja a kóros agyi elektromos tevékenységet, elektromos roham provokálása, epilepsziás góc keresése esetén.
7. Gyógyult epilepsziák esetén a gyógyszerelhagyás megkezdése előtt ajánlatos kontroll-EEG elvégzése.

 

• Az EEG-felvétel alatt igénybe vehető provokációs módszerek az állatgyógyászatban: fotostimuláció, a tudatéberségi szint változásának hatása a kóros agyi elektromos tevékenységre. (A tudat ébresztése az EEG-felvétel alatt.)

Epilepsziás emberek esetén további EEG-vizsgálati lehetőségei:  

• 24 órás EEG-felvétel
• 24-72 órás egyidejű, osztott képernyős, videó-EEG monitorozás
• Alvásmegvonást követő, alvásban történő EEG-vizsgálat
• Mély elektródás EEG-vizsgálatok
• Altatásban történő EEG-felvétel.

  A kórelőzményi adatok, a rohamok tipizálása, valamint az EEG-görbe analízisét követően történik az adott roham típusának megfelelő antiepileptikum(ok) kiválasztása, vagyis az állat epilepszia-gondozásba vétele. Minden tulajdonost meg kell tanítanom a tartós antiepileptikus terápia szigorú alapelveire, illetve arra, hogy roham esetén hogyan tudnak minél hatékonyabban és gyorsabban segíteni a kedvencünkön, hogy egy-egy roham minél kevesebb kellemetlen érzést, esetleg fájdalmat és még gyakrabban szorongásos tüneteket eredményezzen. Az általam végzett EEG-vizsgálathoz nem altatom el az állatot, hanem egy nagyon kellemes érzést indukáló, nyugtató hatású készítményt kapnak, egyrészt annak érdekében, hogy ne mocorogjanak a felvétel alatt, másrészt azért, hogy a folyamatos kontaktus fent maradjon a pácienssel mind velem, mind pedig a gazdival.   A gondozásba vétel minden esetben évekre szól, hiszen néha az antiepileptikumokat az állat élete végéig adni kell, a kapcsolattartás a tulajdonosokkal személyesen, telefonon, faxon, vagy akár e-mailen is történhet, mert az állat eredményes gyógykezeléséhez, minden epilepsziás vagy nem epilepsziás rosszullétről tudnom kell. Ha a klinikai tünetek indokolják, vagy dózist emelek, vagy gyógyszer cserét kell javasolnom. Mivel a kutya gondozásban tartása sok esetben évekre szól, a gyógyulás, vagy az epilepszia karbantarthatósága szempontjából rendkívül szoros, néha napi kapcsolatfelvételt igényel gondozó állatorvos és tulajdonos között.   Dr. Kiss Gabriella Kutyaapró, 12. évfolyam, 2007. Debrecen CACIB 2007. augusztus 25-26.

Kutyák epilepsziás működészavarairól tulajdonosoknak I.   Egy kis epilepszia-történelem   Talán sok olvasó számára újat tudok mondani és gyarapíthatom ismereteit az orvostudomány történetéből. Évezredek óta az epilepsziás embereket vagy “kitaszítottnak” vagy “megszállottnak” tekintették a különböző korokban és kultúrákban, tehát mindenképp megbélyegezettnek. Ez a stigmatizáció a mai napig is megkeseríti az epilepsziás emberek életét. Csak néhány példát sorolok fel: Angliában 1970-ig nem engedték az epilepsziás emberek házasságkötését. Az Egyesült Államokban, az utolsó államban pedig 1980-ban törölték el ugyanezt a törvényt. Munkanélküliség, alul-foglalkoztatottság, máig is létező jelenség az epilepsziában szenvedők körében. Epilepsziás gyermekek a mai napig sem járhatnak sok esetben egészséges társaikkal egy iskolába, még akkor sem, ha a gondozó-epileptológus szakorvos szakmai véleménye más. Az epilepsziás emberek gyakran “elmebajosoknak”, gyengeelméjűeknek titulálják, a gyakori rohamok előtti vagy utáni zavartság, vagy egyéb pszichés tünetek miatt. Kétségtelen, hogy léteznek olyan agykárosodások, melyek elbutulással, elmebajjal és egyben epilepsziás rohamokkal is járnak, de bizonyos típusú epilepsziák esetén (és ez a gyakoribb) rendkívül magas intelligenciával és páratlan zsenialitással társul a betegség. A történelemből vett néhány példa: Nagy Sándor, Nagy Péter, Julius Caesar, V. Károly, Richelieu, Jeanne d’Arc, Sosztakovics, Händel, Berlioz, Flaubert, Petrarca, Byron, Gershwin, van Gogh, Dosztojevszkij.   Az epilepszia történeti áttekintése   Egyiptomi múmialeletek, inka, kelta, honfoglalás kori “csontműtétek”, (koponyalékelés= trepanáció) nyomai láthatók. A felsorolt civilizációkhoz köthető régészeti, orvostörténeti kutatás eredményei arról tanúskodnak, hogy az akkori “orvosok” sok esetben kis nyílást ejtettek a koponyán, valószínűleg a beteg életének megmentése érdekében. A mai modern idegsebészet a mai napig végzi ezt a típusú műtétet, hiszen agydaganattal vagy bármilyen eredetű, fokozott koponyaűri nyomással járó betegségben, több ezer évvel ezelőtt is életmentő beavatkozásnak számíthatott. (Valószínűleg a beavatkozás elvégzésének a szükségessége sok száz éves tapasztalatom alapulhatott évezredekkel ezelőtt). Sok koponyán, a csontablak szélein a csontseb gyógyulása is látható, mely ara utal, hogy ezek az emberek életben maradtak, nyitott koponyacsonttal élhettek, esetleg fájdalom – és rohammentesen. Mezopotámiában az epilepsziás rohamokat a “Bűn kezének” tulajdonították. I.e. 1780: Hammurrabi törvénykönyve részletesen foglalkozott az epilepsziás betegek jogaival. Epilepsziás emberek számára ,  tiltott volt a házasságkötés, a bíróság előtt nem tanúskodhattak. A  rabszolga-kereskedelem élénken zajlott ebben az időben, ha az adás-vételt követően három hónapon belül rohamozott a rabszolga, “szavatossági hibának” számított, a vételár pedig visszajárt. (Valószínűleg a korabeli gyógyítók megfigyelhették, hogy két epilepsziás roham között hetek, hónapok is eltelhetnek, ez viszont arra is utalt, hogy igen gyakran szembesülhettek ezzel a betegséggel, ha az epilepsziás rohamok jelentkezésének alapvető törvényszerűségeit már felismerték.) I.e. 4000: Hippokratész írásaiban mélyen elítéli azokat, akik ezt a betegséget szentnek tartják. Azt is megállapítja, hogy örökletes betegség, amelynek oka az agyban keresendő és gyógyszeresen kezelhető. Az Újtestamentumban, Mark evangéliuma, a Jeruzsálembe vezető út c. fejezetének 9. 14 passzusában olvasható egy megszállott ifjú meggyógyulása. Hiteles kórtörténet vázolódik fel a Bibliában, egy gyermekkori epilepsziában szenvedő ifjú kálváriáját írja le az elkeseredett apa szemszögéből,  pontosan leírva  egy generalizált nagy rohamot, annak minden roham előtti és roham utáni súlyos pszichés tünetével. Az apa könyörög Jézushoz, hogy gyógyítsa meg a fiát, mert már az elvesztésén gondolkodik, ilyen kínok láttán. Jézus a “néma lélek” kiűzésével meggyógyítja a fiút . Ezután telnek az évszázadok, haladunk a sötét középkor felé, amikor is az egyház dogmatikusan kijelentette, hogy az epilepszia ragályos betegség, a “megszállottakat” kiűzték a templomokból, hiszen megfertőzhetik a kegytárgyakat és a hívőket is. Ebben a szellemben folyt ezeknek a szerencsétlen embereknek a gyógykezelése is (ágyakhoz, rudakhoz láncolva, sötét tébolydák mélyén megfosztva őket minden emberi méltóságuktól egész életükön át…) nagyjából a XIX. századig. Az 1890-es években Hughlins Jackson tisztázta az agyban zajló epilepsziás mechanizmus lényegét, és nagyjából ebben az időben vezették be a brómot a betegek gyógykezelésébe is. A tudósok rájöttek, hogy az agyban bioelektromos folyamatok zajlanak és elkezdték kutatni, hogyan lehetne ezt emberi szemmel láthatóvá tenni. Az első EEG-vizsgálatot Hans Berger jénai pszichiáter végezte egy agydaganatos betegen, 1924-ben, a mostani EEG-készülékekhez képest, hihetetlenül fejletlen technikával, de az eredmény értékelhető volt. Azóta az epilepszia-kutatás hihetetlen gyorsasággal halad előre, igénybe véve a modern képalkotó eljárások segítségét is. A világ minden országában Epilepszia Centrumok alakultak, a betegek hatékony gondozása és gyógyítása érdekében. A háború után megalakult a Nemzetközi Epilepsziaellenes Liga, mely többek közt szakmailag is összefogja a világ ideggyógyászait, az egységes tünettan, diagnosztika, gyógykezelés és idegsebészei beavatkozások szempontjából. Az állatorvoslásban, nagyjából 30 éves múltra tekint vissza az epilepszia-kutatás, a tünettan, a kiváltó okok, az EEG-vizsgálat, és a gyógykezelés vonatkozásában. Kimagasló eredményeket értek el ezen a területen a bécsi, a berni, hannoveri  és az ontarioi állatorvosi főiskolák neurológiai tanszékeinek állatorvosai.   Kutyák és macskák epilepsziával jómagam közel 20 éve foglalkozom, 15 éve készítek a betegekről EEG-felvételeket, mely sajnos (a kellő szakismeret hiányában) nem minden állatorvos által elfogadott diagnosztikai módszer az epilepsziás kutyák kivizsgálására és csak kevesek által végzett metodika nemcsak hazánkban, hanem Európában is. Ez talán érthető is, hiszen az EEG-felvételek elkészítése és értékelése is rendkívül bonyolult feladat és óriási gyakorlatot igényel, de e vizsgálati módszer hiányában nagyon nehéz eldönteni, hogy a folyamat melyik agylebenyből indul ki, mennyire aktív a kóros agyi elektromos tevékenység, mekkora területen károsodott az agy Sajnálatosan azok a fejlett diagnosztikai és képalkotó vizsgálatok, amelyeket az epilepsziával élő emberek kivizsgálása érdekében, már évtizedek vagy évek óta alkalmaznak a humán orvosok (pl.: roham alatti EEG és MRI-felvételek, 24 órás videó-EEG monitorozás, stb.), több ok miatt nem lehet kisállat praxisban bevezetni. Egyrészt a hihetetlen költségek miatt, másrészt bizonyos vizsgálatok szóbeli kommunikáció nélkül nem végezhetők el, de, még ha feltételezem is, hogy minden kivizsgáláson túl van az állat, és az epilepsziája csak agyműtéttel gyógyítható, gyógyszeresen nem, nincs a hátterünkben olyan idegsebészeti háttér, mint az emberek vonatkozásában. Szerény megítélésem szerint a belátható 20 éven belül ez nem fog változni, tehát maradnak a tabletták, az injekciók vagy a végső búcsú az epilepszia betegségben szenvedő kutyától, aki talán, ha embernek született volna, gyógyulás is várhatna rá, és talán esélye lehetne elfelejteni ezt a szörnyű, de egyben titokzatos betegséget.     Kutyaapró. 2008. 13.évf. Miskolc, CACIB                                                                                                                         Dr. Kiss Gabriella

Kutyák epilepsziás működészavarairól tulajdonosoknak II   Öröklött vagy szerzett epilepszia?   Sok esetben fordulnak hozzám a tulajdonosok, 8-10 év feletti (idős) kutyákkal, melyek az epilepsziás rohamok különböző tüneteit mutatják. Eddig szinte kivétel nélkül kritikus állapotban érkeztek hozzám, mind belgyógyászati, mind ideggyógyászati szempontból. Gyakorta arról számol be a tulajdonos, hogy a kutya napok vagy hetek óta rohamozik, és ezt megelőzően nem volt vele ilyen jellegű probléma. Ezt a jelzést minden esetben fenntartással fogadom el, és amíg neurointenzív terápiában részesítem az állatot, ez alatt a hozott vér, röntgen, CT vagy MR leleteket, zárójelentéseket áttekintem, és egy gyors kórelőzmény felvételét készítek. A kérdéseimmel nemcsak az esetlegesen fennálló belgyógyászati pszichiátriai, neurológiai vagy/és orthopédiai problémákra koncentrálok, hanem visszamegyünk a tulajdonossal az időben, és a kérdéseket úgy kezdem, hogy mit tudunk a szülőkről, az ellés körülményeiről és az alomtestvérekről. A következő kérdésem, hogy 6-8 hetes kora óta, valamint 5 hónapos korától kezdve nem észleltek-e valamilyen furcsa jelenséget, elsősorban átmeneti viselkedés vagy magatartásváltozást, mely hirtelen kezdődött és hirtelen múlt el, illetve olyan pszichés megnyilvánulásokat, melyek, ha tartósan fennmaradtak, a tulajdonos számára sok esetben megszokottá váltak, de mindig értetlenül álltak a tünetek előtt. Jelen esetben, egy 9 éves staffordshire bullterrier szuka esetét ismertetném. A kutyát az ambuláns rendelés során hozták be egy pokrócba csavarva, rendkívül kritikus állapotban. A tulajdonos elmondása szerint a kutya két hónapja időnként hány, egy hónapja szinte naponkénti gyakorisággal, bágyadt, apatikus, vizeletet 24 órája nem ürített. Egy hete nem eszik, csak iszik, bélsarat sem ürít. Másik rendelőben kezelték, az injekciók helyén hatalmas bevérzéseket láttam, a hüvelyből gennyes váladék ürült, valamint a nyálkahártyák sárgás színezetűek voltak. Előző éjjel halmozottan zajlottak a grand mal típusú rohamok, melyeket órákig tartó nyugtalan járkálás követett, megállíthatatlan fejremegések kíséretében. A hozott vérlelet heveny, súlyos baktériumos fertőzöttséget jelzett, a veseparaméterek rendkívül magasak voltak, ún. urémiás állapot alakult ki, a vizelet kiválasztás megszűnt. A hasi ultrahang lelet, kétoldali gennyes vesemedence-gyulladást, gennyes méhgyulladást és súlyos májelfajulást mutatott ki. A zokogó tulajdonosok kikérdezése nehézkesen ment, de sikerült belőlük kiszednem kézzel fogható tüneteket az elmúlt hetekre vonatkozóan: a kutya három hete folyamatosan hányt, gyakran felkelt, megállíthatatlanul körözött a lakásban, időnként agresszív kitörései voltak, gyakran felállt, fejét a falnak támasztotta, illetve beállt a sarokba és ott ácsorgott. Gyakran felugrott, hirtelen almolt, miközben agresszíven támadott az arra járó családtagok felé. Gyakorta hirtelen fejrángások jelentkeztek, erős nyálzással kísérve. Gyors, célirányos kérdések alapján be tudtam határolni, hogy kölyökkora óta ún. halántéklebenyi személyiségszerkezetet mutat, mely arra utal, hogy nem időskori epilepsziával állunk szemben, hanem valószínűleg öröklött agyi betegséggel, ugyanis a kutya, a görcsökkel nem járó epilepsziás rohamok tüneteit már hat-hetes korától mutatta, de a saját állatorvosa elbagatellizálta ezeket a tüneteket. Hathetes kora óta fennálló tünetek magyarázattal: 1- Hathetes korától mostanáig gyakorta leül és bambult maga elé, mereven egy pontot nézve, néhány másodpercig vagy percekig tartóan. A tulajdonosok szamárülésnek vagy mozizásnak nevezték (kis roham, távollét epilepszia).

2. Gyakran felpattant és megállíthatatlanul körözött a lakásban percekig. Vagy lepihent utána, vagy a körözéseket a fej falnak támasztása, illetve a fej folyamatos ütögetése kísérte. (agyi érszűkítő folyamat tünete).
3. Öt hónapos kora óta gyakori fejrázások, felugrások, átmeneti dührohamokkal kísérve. Az agresszió már kölyökkorában is a tulajdonosok felé irányult (halántéklebenyi, vagy fájdalom tünet is lehet).
4. Gyakori, perceken át tartó fejremegés, öt hónapos korától (tiszta tudat mellett zajló halántéklebenyi rohamok).
5. Gyakori szaglási rohamok beszűkült tudatállapot mellett perceken át (halántéklebenyi roham).
6. Kölyökkora óta állandóan hevesen nyalogatta a párnát, takarót, (halántéklebenyi roham, vagy pszichés védekező mechanizmus).
7. Gyakori, átmeneti koordinációs zavarok a négy végtag átmeneti tónusfokozódásával (homloklebenyi tünet).
8. Kb. öt hónapos kora óta hallucinációk (csillagvizsgáló fejtartás = halántéklebenyi roham).
9. Egész életében távolról nem, csak egy-két méterről ismerte meg a tulajdonosokat (látókéreg sérülése).

A gyors kórelőzményi adatok felvétele után számomra egyértelművé vált, hogy öröklött epilepsziával állok szemben, melynek eszméletvesztéssel és görcsökkel nem járó focalis rohamait a tulajdonosok megszokták, mint a kutya lényéhez tartozó, furcsa jelenségeket az eltelt 9 év alatt. Mivel az agykérget alkotó idegsejtek öröklötten betegek voltak, az idős korban fellépő súlyos belgyógyászati betegségek miatt, a szervezetben keletkező, felhalmozódó és a vizelettel ki nem ürülő toxinok robbantották,  9 évesen a halmozott grand mál típusú rohamokat. A tulajdonos jelezte a tenyésztőknek évekkel ezelőtt, hogy az állat hat hetes kora óta bambulgat, de ő durván közölte, hogy ez fajtabeli sajátosság, nála minden kutya bambul kölyökkorban. Számomra nyilvánvalóvá vált, hogy beltenyésztéses leromlással állok szemben, ez a tenyésztő halmozottan sérült kutyákat gyárt évek óta. Miután az intenzív terápia nem járt sikerrel (melyhez nem fűztem nagy reményeket, a figyelembe vett neurológiai és belgyógyászati tüneteket), elmagyaráztam a gazdiknak, hogy nagy valószínűséggel a GM rohamokat sem fogom tudni megfogni. A tulajdonosokkal együtt az euthanasia és a kórbonctani vizsgálat mellett döntöttünk. Az agyvelő kórszövettani vizsgálatának eredményei messzemenően alátámasztották a kutya által, hathetes kora óta mutatott pszichopatológiai, valamint epilepsziás tüneteket, és a terápiarezisztencia okát. Kórszövettani eredmény: veleszületett agyvelővízkór, a homloklebeny régi keletű agyi infarktusok (stroke), az azt követő kötőszövetes elemek megjelenésével (önmagában is epilepsziás gócot képez az agyban). Az agy állományában nagy területen több gócú idegsejtpusztulás, és minden idegsejtben lipofushin felhalmozódása. A lipofushin egy zsírszerű anyag, amely egy veleszületett enzimhiány révén kerül be az idegsejtekbe, és roncsolja azokat az állat egész életén keresztül. Az agytörzsben (megbetegedései sokszor a kóros érzelmi reakciók jelentkezését okozzák) nagy területen idegsejtpusztulás. Tanulság: a veleszületett lipofushinózis a legterápiarezisztensebb epilepsziák közé tartozik. A két napja tartó,  eszméletvesztéssel járó görcsrohamok, a hónapok óta a háttérben zajló  gennyes méh, és vesegyulladás kialakulását követően jelentkeztek, de a hathetes kortól induló kisrohamokat, valamint a focalis rohamokat és a kóros személyiségszerkezetet folyamatosan mutatta a kutya 9 éven át, csak nem volt, aki megértse a szerencsétlen állat jelzéseit. “Segítsetek rajtam, mert félek! Néha hallucinálok, gyakran fájdalmaim vannak, az agresszív kitöréseimre pedig nem emlékszem!”- ahogy egy ember tenné, ha elmegy az orvoshoz, és szavakba önti az érzéseit. Nekünk, állatorvosoknak a tulajdonos elmondása alapján a pontos kórelőzményi adatok,a kutyán látott klinikai tünetek, valamint a laboratóriumi, belgyógyászati-, neurológiai-, és EEG-vizsgálatok eredménye ad információt arról, hogy mióta és miért beteg az állat, illetve mik a kilátások a páciens gyógykezelésével kapcsolatban, érdemes-e azt tovább folytatni, vagy inkább azonnali euthanasia javasolt.   Kutyaapró 2008. 13.évf. Pécs, CACIB                                                                                                              Dr. Kiss Gabriella  

Kutyák epilepsziás működészavarairól tulajdonosoknak III.   Esetleírások:   Néhány epilepszia betegségben szenvedő kutyabetegem esetét szeretném bemutatni, helyhiány miatt csak a leglényegesebb momentumokat kiemelve. Így szeretném kihangsúlyozni a tényt, amelyet minden tulajdonosnak és állatorvosnak tudnia kell: hogy ugyanazon típusú görcsös jelenségek hátterében más és más agyi krónikus működészavar állhat, melyet csak a megfelelő műszeres vizsgálatokkal tudunk meghatározni. Az epilepsziás betegek kivizsgálása esetén elsőként elektroencephalográfiás (EEG) – vizsgálat javasolt, majd, ha indokolt a modern képalkotó eljárások közül a mágneses rezonancia (MRI) -, ritkábban. computer tomográfiás (CT) – vizsgálatokat szoktunk igénybe venni – ha szükséges – a pontos ideggyógyászati diagnózis felállításához. Jelen cikkben néhány saját betegem  esetleírása kapcsán szeretném bemutatni és érzékeltetni azt, hogy nem csak a tünettana, hanem az oktana is mennyire változatos a kutyák epilepsziáinak.  

1. 5 éves sky terrier szuka kutya

  A tulajdonos elmondása szerint a születését követően a kiskutya, kb. 3 percig nem mutatott életjelenségeket, csak ezt követően sírt fel. Az alomban a szuka nem törődött vele, csak a testvéreivel, kilökte az alomból, mesterségesen nevelte fel a tenyésztő. 4 éves korában jelentkeztek az első grand mal típusú rohamok (lásd később) 2-5 naponta, halmozott formában (napi 5-10 roham). EEG-vizsgálattal rendkívül élénk, kóros agyi elektromos tevékenységet regisztráltam. Szervi háttér gyanúja miatt MRI vizsgálatot javasoltam, amely a bal oldali homloklebenyben súlyos, veleszületett elváltozást mutatott ki. Tartós antiepileptikus kezeléssel, 20-40 napos rohammentességet értem el, mely igen jó terápiás eredménynek számított az öröklött agyi  alapbetegség súlyosságához viszonyítva. A krónikus agyi betegség következtében a kutya egyre fokozódó agresszív tüneteket produkált. Két éves gondozásba vételt követően, a tulajdonossal egyeztetve euthanashia mellett döntöttünk.  

1. 2,5 éves, tacskó, kan kutya

  Az első rohamok 5 hónaposan jelentkeztek az éjszakai órákban az elalvást, ill. az ébredést követően. Rohamtünetek: beszűkült tudatállapotban néhány másodpercig tartó fel-leirányuló fejremegés. A rohamok mindig az éjszakai órákban jelentkeztek, kizárólag az alvás és az ébrenlét határán lévő alvásciklusban. A kutya felvételekor a kb. 10 másodperces rohamok napok óta 15-20 percenként jelentkeztek, gyakori nyelvöltögetéssel kísérve. EEG- vizsgálattal , nem csak a rendkívül aktív epilepsziás góc jelenlétét, hanem  organikus agyi károsodás  együttes meglétét is regisztráltam. MRI-vizsgálatot javasoltam, mely az oldalsó agykamrák veleszületett tágulatát állapította meg ( hydrocephalus). A rohamtünetek a megfelelő antiepileptikus kezelésre, valamint a folyamatos agyödéma csökkentés eredményeként 20 hónapja nem jelentkeztek. A tulajdonossal egyeztetve, az EEG-kontrolt követően a gyógyszerek leállítását terveztem. Ugyanis 2 évi rohammentesség után az epilepsziás mechanizmus kialudhat az agyban, vagyis a kutyát epilepszia szempontjából gyógyultnak tekinthetem, hogyha ezt a kontroll EEG-vizsgálat eredménye is alátámasztja.   III. 5 éves, ó-német juhász, kan kutya   3 évesen jelentkezett az első, nagy roham (grand mal). Rohamtünet a kutya pihenésből hirtelen felugrott, egy pontot mereven nézett, majd elkezdte nyalni a szőnyeget, pár másodperc múlva oldalfekvésbe került, végtagrángások, tátott száj, a fej hátrafeszítése, szájhabzás, bélsár, vizelet ürítése. Roham után hosszú ideig zavart viselkedés és nyugtalan járkálás. A rohamok alvásból és éber állapotból is jöttek, minden esetben halmozott formában (24 óra alatt 4-10 roham zajlott, 7-10 naponként), amikor gondozásba vettem a kutyát. EEG-vizsgálattal behatároltam, hogy melyik agylebenyből indul ki az epilepsziás mechanizmus és a klinikai tünetekkel egybevetve állítottam be tartós, antiepileptikus kezelésre. A másfél év gondozásban eltelt idő alatt a különböző antiepileptikum kombinációkkal is csak 14-28 napos rohammentességet tudtam elérni. A terápia rezisztencia miatt MRI-vizsgálatot javasoltam, mely negatív eredményű volt. Ennek alapján ez az epilepsziatípus az ún. elődleges, vagy valódi epilepszia betegség, ugyanis a háttérben MRI vizsgálattal kimutathatói, agyi elváltozás nem áll. Tulajdonképpen ez az igazi epilepszia betegség. Tapasztalataim szerint a legnehezebben beállítható epilepsziák közé tartozik, csak a tulajdonos szeretete, odaadása és az antiepileptikumok tartják életben a kutyát. Mivel a várt terápiás siker ilyen esetekben sokszor elmarad, előfordul, hogy a tulajdonossal egyetértve az euthanasia mellett döntünk.   A három eset kapcsán, csak egy kis ízelítőt szerettem volna adni abból, hogy annak ellenére, hogy egy több ezer éve ismert betegséggel állunk szemben, mégis mennyire nehéz, máig megoldatlan kérdés, bizonyos epilepsziás tünetegyüttesek sikeres gyógykezelése.                                                                            Kutyaapró 2006. 11.évf. Debrecen, éjszakai CAC                                                                                         Dr. Kiss Gabriella  

Kutyák epilepsziás működészavarairól tulajdonosoknak   Tapasztalataim az alkalmi rohamok és a valódi epilepszia betegség elkülönítő kórjelzésével kapcsolatban, egy mérgezés kapcsán     Néhány évvel ezelőtt tömeges állatpusztulás történt egy budapesti kerületben. Az egyik panelházsor előtti közterületen hirtelen kutyák, macskák és madarak pusztultak el, az elhullás előtt igen súlyos idegrendszeri tüneteket mutatva. A mérgezésről a humán és állategészségügyi hatóságok is értesültek. Az eset kapcsán szeretném laikus állattartók figyelmét felhívni arra, hogy nem minden epilepsziás roham jelent valódi epilepszia betegséget! Léteznek ún. alkalmi rohamok is, melyek igen súlyos görcsrohamokkal járhatnak, de az epilepsziás rohamokat kiváltó kórokok megszűntetésével az epilepsziás roham sem jelentkezik többé. A valódi epilepszia betegség kritériuma, hogy a rohamok minden látható, kiváltó ok nélkül meghatározott időszakonként sztereotip módon, általában ugyanazon rohamtünetek formájában jelentkeznek. Fiatal német juhász kan és szuka kutyát hoztak a rendelőmbe, rendkívül súlyos idegrendszeri tünetekkel. A klinikai tünetek mindkét állatnál megegyeztek, rendkívüli nyugtalanság, nyálzás, zihálás, test szerte izomrángások és inkoordinált mozgás, erősen beszűkült tudatállapot és időnként eszméletvesztés mellett erős görcsrohamok voltak megfigyelhetők. A rohamok 2-3 percenként követték egymást és 20-60 másodpercig tartottak. A kutyák testhőmérséklete 42,3 – 42,8 °C között ingadozott,  mely önmagában is  életveszélyes állapotot jelent. Magas vérnyomás és a szembelnyomásának a  növekedése, egyaránt diagnosztizálható  volt. A tulajdonosok elmondása szerint ,az állatok jókedvűek, kiegyensúlyozottak voltak a séta elején, majd mindkettő a séta közben elfutott a bokros területek felé, és 5-10 percre eltűntek. Amikor előkerültek, már mindkettőn az általam is észlelt  súlyos idegrendszeri tünetek mutatkoztak. A kórelőzményi adatok alapján egyértelmű volt, hogy gyorsan felszívódó méreganyagról van szó, ezért mindkét állat hánytató injekciót kapott, 10 perc elteltével a szuka hányni kezdett, nagy mennyiségű gyomortartalom és híg bélsár távozott . A kutya eközben oldalfekvésben folyamatosan rögzült rohamállapotban volt.  A fenyegető agyödéma megelőzése céljából kis mennyiségű vér lecsapolásával kezdtem a gyógykezelést. Majd görcsoldót és lázcsillapítót kaptak intravénásan ,ezen kívül a fenyegető agyduzzadás csökkentésére és sokk megelőzésére alkalmas injekciókat is. Az injekciók beadása után az állatokat a váró hideg kövezetére fektettem és hideg borogatást kaptak, a koponya tájékra, a gerincükre, és a végtagokra. A szuka kutya oldalfekvésben még többször hányt és nagy mennyiségű bélsarat ürített. A görcsrohamok még kb 30-40 percig egyre kisebb intenzitással és frekvenciával jelentkeztek. A légzésszám, 60 perc elteltével normalizálódott, majd az izomrángások is lassan megszűntek. a kutya 60 perc múlva oldalfekvésből próbált fölállni, és tisztuló tudattal emelgette a fejét. A kan kutyát nem sikerült meghánytatnom, ezért egy közeli klinikára küldtem gyomormosás céljából. A kutyát a beavatkozáshoz elaltatták, és a narkózisból sajnos nem ébredt föl. A méreg felvétele és az elhullás között kb. 2 óra telhetett el. Azonos tünetekkel, életveszélyes  állapotban hozták be a harmadik kutyát is a rendelőmbe a mérgezés helyszínéről, 30 percen belül. A klinikai tünetek ,az alkalmazott gyógykezelés és a kórlefolyás ugyanaz volt. Ez az állat is 90 perc elteltével tünetmentessé vált. Késő délután érkezett meg a negyedik kutya (nagytestű, fiatal, keverék kan) és szintén a fentiekben részletezett tüneteket produkálta. A sikeres hánytatás és a fent leírt terápia alkalmazását követően kb. 1 óra múlva, végtelenül kimerülten, de  tünetmentesen távozott. Másnapra mindhárom kutya állapota kielégítő volt és a tulajdonosok hónapokkal későbbi elmondása szerint sem okozott a  kutyák   központi idegrendszerében maradandó károsodást a mérgezés. Az eset kapcsán a humán- és állategészségügyi hatóságok lezárták a környéket, azonnal kiürítették az adott sétáló utcát.  Aznap hozzávetőleg 150 állat pusztult el (kutya, macska) és még napok múlva is találtak a környéken madártetemeket. A fent leírt tömeges mérgezést követően, egy év múlva egy fiatal vizslát hoztak be a rendelőmbe, rögzült, súlyos epilepsziás roham sorozat tünetei mutatva. A tulajdonos elmondása szerint a sétát megelőzően a kutya kiváló általános állapotban  volt, a tünetek a séta végén jelentkeztek. A kórelőzményi adatsorban ismétlődött az a mondat hogy kutya elszaladt a futtatóban és kis időre kikerült a tulajdonos látóköréből. Néhány perc múlva került , erősen  zavart tudatállapotban és az izomrángások már testszerte jelentkeztek.  A korábbiakban részletezett terápiában részesült az állat, kb  30 perc telt el, mire a rohamok csitultak, de addigra már megérkezett a tulajdonos másik kutyája is, ugyanazon rohamtünetekkel. (Ez utóbbit egy kicsit később vitték sétálni, ugyanarra a területre.)  Megközelítőleg 90 perc múlva mindkét kutya stabilan, rohammentesen távozott. Azóta évek teltek el ,és egyik mérgezésen átesett kutya sem mutatott rohamjelenségeket többé, mivel nem valódi epilepsziáról volt szó, hanem ún. alkalmi rohamokról, hiszen a méreganyaggal, mint  az epilepsziás rohamot kiváltó kórokkal nem találkoztak többé. A méreganyaghoz sajnálatosan bárki, bármilyen mennyiségben hozzá juthat . A titokzatos méreganyag egy hazánkban szabadforgalmazású, meztelen csiga irtására használatos készítmény volt. A méreg hatóanyaga a metaldehid. Mint a leírtak kiderült, ha a készítmény nem szakértő kezekbe kerül, súlyos, szórványos, vagy tömeges mérgezés okozója lehet. Ez az eset rávilágít arra, hogy mennyire nehéz az alkalmi és a valódi epilepsziás rohamokat elkülöníteni egymástól. Segítséget nyújthat, hogy a valódi epilepszia  betegség esetén az első egy vagy két roham után az esetek 90%- ában több hetes vagy hónapos rohammentes időszak is  következik, majd ezt követően jelentkeznek a görcsök (minden látható, kiváltó ok nélkül), rohamhalmozódás vagy folyamatosan rögzülő roham sorozatok formájában is. Az állatorvosi munka során a pontos kórelőzmény felvétel igen fontos, különösen az ilyen esetekben. A tömeges mérgezés napján a megbetegedett állatok közül,  tizenkettőt egy közeli állatkórházba szállítottak, ahol ún. járványos,  idegrendszeri szopornyicát diagnosztizáltak. Ilyen tünetegyüttes nem létezik! A diagnózisnak megfelelően kezelték az állatokat és néhány órán belül kivétel nélkül mindegyik elpusztult.    Kutyaapró 20007.12.évf.Nyíregyháza CAC                                                                                               Dr. Kiss Gabriella  

Kutyák epilepsziáinak gyógykezelése         A kutyák epilepsziáinak gyógykezelése igen nehéz feladat, annak ellenére, hogy közel 20 éve foglalkozom ezzel a betegséggel. Ennek az a magyarázata, hogy az epilepszia rendkívül változatos tünetek formájában jelentkezhet. Vannak olyan rohamtípusok, melyek csak hirtelen jelentkező, néhány másodpercig tartó, átmeneti magatartászavarral járnak, görcsös jelenségek nélkül (pl.: éjszakai, több órán át tartó, nyugtalan járkálás, idegen tárgyak folyamatos nyalogatása, naponta több alkalommal jelentkező fejremegés, nyelvöltögetés, hangos nyeldeklés, csámcsogás, egyik vagy több végtag ütemes rángása stb.). Vannak olyan rohamok, melyek enyhén vagy közepesen beszűkült tudatállapot mellett zajlanak, görcsös jelenségekkel, vagy anélkül (átmeneti hallucinációk, hallási, látási, ízlelési, szaglási rohamok, stb.). A felsorolt gócos tüneteket vagy kísérheti eszméletvesztéssel és görcsrohammal járó ún. grand mal roham, vagy nem. Az epilepszia bármely életkorban felütheti a fejét, gócos vagy generalizált formában. Generalizált rohamról ( grand mal, GM ) akkor beszélünk, ha:

• az állat elveszíti az eszméletét,
• a végtagok tónusosan kifeszültek, vagy heves rángások jelentkeznek,
• bélsár, vizelet ürítése, szájhabzás gyakran kísérheti a rohamot.

A klinikai tünetek ismeretében és az elektroencephalográfiás vizsgálat (EEG) eredményének birtokában szabad csak dönteni a tartós, antiepileptikus terápia bevezetéséről. A kiválasztott antiepileptikum mindig a rohamtípusnak megfelelő, görcs gátló készítmény legyen. Abban az esetben, ha a rohamok nem éber állapotból, hanem pihenésből, alvásból jelentkeznek, sosem szabad olyan antiepileptikumot beállítanunk, mely a tudat éberségi szintjét csökkentheti, mert a bóbiskolás, szendergés stádiuma ugyanúgy, ahogy a humán epileptológiából jól ismert, kutyák esetében is a legfőbb rohamprovokáló tényező. Ha gócos (fokális) epilepsziás működészavarról van szó, ún. fokális készítményt kell választanunk. A tartós antiepileptikus terápia alapelve a monoterápia, de ha egy készítménnyel nem tudjuk rohammentessé tenni az állatot, a biterápia vagy a racionális  politerápia alapelvei szerint egy, vagy több másik hatásmechanizmusú, antiepileptikumot  is igénybe kell vennünk. Az általam kezelt kutyák epilepszia gondozásba vételekor, minden esetben jelzem a tulajdonosnak a kutyán látott rohamtípus alapján, a tervezett antiepileptikus stratégiát. Az alapelv: két évi rohammentesség után hagyhatjuk el óvatosan az antiepileptikumot, és két évi gyógyszermentesség és rohammentesség után az EEG-kontrollt követően nyilvánítom gyógyultnak az ebet. Fontos kérdés, mely a napi, ambuláns munkám során gyakran fölmerül: az első roham megjelenését követően állítsuk-e be a kutyát tartós antiepileptikus terápiára, vagy nem. Ha a kórelőzményi adatok alapján a kutya epilepsziás (kóros) személyiségszerkezete már kialakult, és eleve várható volt az epilepsziás roham, akkor a tartós kezelés elindítása indokolt, már egyetlen roham esetén is. Általánosságba véve, ha a kutya korának és fajtájának megfelelő habitusú, és életében egyetlen egy rohama volt csak, felmerül a gyanú, az alkalmi roham lehetőségére is. Ilyen esetekben nagyon részletes, belgyógyászati kivizsgálásra van szükség (laboratórium, ultrahang, EKG, röntgen), annak érdekében, hogy kizárjuk a belgyógyászati alapbetegség következtében az agyat másodlagosan károsító tényezők jelenlétét. (pl.: máj, illetve vese betegségek, magas vérnyomás). Ha alkalmi rohamokról van szó (melyek minden esetben generalizált nagy rohamok formájában jelentkeznek), és a rohamot kiváltó alkalmat, az állat életéből kiiktatom, akkor a roham sem fog jelentkezni többé, vagyis tartós antiepileptikum adásra nincs szükség. A valódi epilepszia betegség kritériuma, hogy a rohamok minden látható kiváltó ok nélkül, sztereotip módon, mindig ugyanazon tünetek formájában jelentkeznek. Az esetlegesen fennálló, az előbbiekben felsorolt, leggyakoribb betegségek csak súlyosbíthatják a már meglévő rohamképet. Sosem győzöm eleget hangsúlyozni, hogy az epilepszia elsőrendűen az agy betegsége, maga az epilepsziás roham nem betegség, hanem klinikai tünet! Az epilepszia ellenes gyógyszerek, ún. antikonvulzívumok csak az epilepsziás görcsöket tüntethetik el, de az agyi alapbetegségeket, mely a rohamokat generálja, nem gyógykezeli. Az epilepszia gyógykezelésében – mint minden más betegség esetében -, nem csak a klinikai tünetek kezelése elsőrendű fontosságú, hanem oki terápiát is kell folytatnunk, vagyis meg kell keresnünk, hogy mi az az agyi betegség, amely az epilepsziás működészavar hátterében állhat. Bonyolítják a kutyák gyógykezelését az ún. álrohamok, pánikrohamok, hisztériás rohamok, valamint bizonyos belgyógyászati betegségekkel járó, azok tünetét jelző, fájdalomtünetek is, melyek kísértetiesen utánozhatják a valódi epilepsziáknak megfelelő rohamtüneteket, természetesen minden esetben más-más a terápiás stratégia.   A cikkben leírt gondolatok csak egy kis ízelítőt adnak az epilepszia diagnosztika és gyógykezelés nehézségeiről és buktatóiról, melyek a napi ambuláns munkám során felmerülnek, hiszen csak ezen alapelvek ismeretében tudom csak biztosítani a beteg kutya és a tulajdonosa számára a normális életvitelt, esetleg az epilepsziából való gyógyulást.                                                                                                                                   Kutyaapró 2007.12.évf. BUDAPEST CHAMPION                                                                                                                         Dr Kiss Gabriella

Kutyák epilepsziás működészavariról tulajdonosoknak       Azok a kedves olvasók, akik évek óta nyomon követik a Kutyaapró régebbi számaiban megjelent, rövid közleményeimet, már bizonyos jártasságra tettek szert a kutya-epileptológia sokszínű és titokzatos világában. Közel húsz évi epilepsziakutatási eredményeimet az epilepszia betegség oktanával, és tünettanával kapcsolatban, a 2008 novemberében kiadott,  Kutyák epilepsziáiról mindenkinek című könyvemben foglaltam össze, mely elsősorban tulajdonosok és tenyésztők számára íródott. Várakozásaimnak megfelelően az állatorvosi szakma is nagy érdeklődéssel fogadta ezt az ismeretterjesztő műnek szánt “kutya-epilepszia könyvet” – ahogy Rajna professzor úr az előszóban kedvesen elkeresztelte. Azóta hat hónap telt el és ezen idő alatt, megszámlálhatatlan mennyiségű, figyelemre méltó visszajelzés érkezett kutyatartók, és az állatorvosok részéről is egyaránt. Ezekből, néhány olyan gondolatot idéznék, amelyekből egyértelműen leszűrtem, hogy a könyv figyelemfelkeltő tartalma elérte célját a szakmán belül és azon kívül is. Az epilepsziás kutyáját frissen gondozásba vett betegem tulajdonosa jelezte, hogy a könyvem elolvasásáig nem is tudta, hogy tizenhárom évig egy epilepsziás francia buldoggal élt együtt. Hat hónapos korától gyakran orális automatizmusok (szájszél-nyalogatás, nyelvöltögetés), valamint vegetatív rohamok (nyálzás, zihálás, öklendezés), néhány ízben görcsös jelenségek is jelentkeztek a kutyán, gyakran  erősen beszűkült tudatállapotban folyamatos sírás és nyüszítés mellett. Mivel a betegség nem a klasszikus, grand mal rohamképet mutatta, a kezelő állatorvos nem epilpesziás rosszullétnek ítélte meg a látott tüneteket,  tehát antiepileptikus kezelést sem írt elő, annak ellenére, hogy a tulajdonos folyamatosan jelezte a kutya, rohamszerűen jelentkező, gyakori, furcsa viselkedését. Tizenhárom éves volt a kutya, amikor tulajdonosa a munkából hazaérve holtan találta, hihetetlen mennyiségű vizelet, bélsár és nyáltócsával körülvéve. Mivel a rohamok hat hónaposan jelentkeztek először, nagy valószínűséggel öröklött epilepsziás mechanizmusról lehetett szó, és a betegség kezeletlen volta, valószínűleg pokoli kínok között, egy rögzült nagy roham sorozat következtében vihette el a szerencsétlen állatot, a szerető gazdi távollétében. Feltehetően, ha már az első fokális rohamokat követően a kutya a roham típusának megfelelő tartós antiepileptikus  kezelésben részesül, 2-3 évi gyógyszerszedés mellett talán még gyógyulás is várhatott volna rá. Mivel 13 éven át csak fokális rohamok mutatkoztak nagy gyakorisággal a kutyán, és másodlagos generalizáció grand mal típusú rohamok képében egyetlen alkalommal sem jelentkezett, tehát az agy belső roham gátló mechanizmusa kiválóan működött a kis buldogban, antiepileptikumokkal az ilyen típusú epilepsziát szépen kordában lehetett volna tartani. A tulajdonos a könyvem alapján szinte szakmai pontossággal meg tudta határozni, hogy milyen klinikai rohamképek formájában jelentkeztek a halántéklebeny eredetű rohamok, melyek végigkísérték a kutya egész életét. Ez az epilepszia nem lehetett rossz prognózisú, talán még gyógyulás is lehetett volna belőle, ha idejekorán, már hat hónapos korától tartós, antiepileptikus terápiára állítják be, hiszen a szerencsétlen állat tizenhárom éven át egy kezeletlen, krónikus  betegséggel élt együtt. A rosszindulatú epilepsziák már fiatalabb korban is súlyosabb rohamtüneteket okozhatnak, akár már 6-8 hetesen is felütheti a fejét a betegség, fokális rohamsorozat képében, de  súlyos nagy rohamok is gyötörhetik a kölyök korban lévő kutyát Egy ismeretlen, idős hölgy, akinek sosem volt kutyája, döbbent hangon hívott fel, hogy a könyvem elolvasása után jött rá arra, hogy a nyolcvan éves barátnője szerinte epilepsziás, mégpedig zenei epilepsziája lehet. A kérdésemre, hogy miből jött rá erre, elmondta, hogy a barátnője három hónapja naponta több alkalommal a férjét hallja énekelni, elemi erővel zeng az ének a fülében, olyan hangosan, hogy minden zajt túlszárnyal, majd’ megsüketül tőle. Több orvosnál is volt, a panaszát elmondva mosolyogva válaszolták: “mama, ne hallgassa együtt a tévét a rádióval”. Időközben az asszony megsiketült, hallókészüléket kapott, de a huszonöt éve hallott férj továbbra is énekelte a kedves, régi dallamokat a fejében, rendületlenül, természetesen csak képzetek, hallucinációk formájában. A telefonáló hölgy maga jött rá a helyes diagnózisra,mégpedig úgy, hogy figyelmesen elolvasta Sosztakovics, részletesen elemzett, epilepsziás alapon kialakuló, zenei hallucinációit. Azonnal gratuláltam a hibátlan diagnózishoz, és kérésére gyorsan olyan humán epileptológus szakorvost kerestem, aki a neurológiában és pszichiátriában is egyaránt jártas. A hölgy nagyon hálás volt, mert az addig vidám, életteli barátnője nagyon szenvedett már a szeretett és 25 éve eltemetett férj daloló hangjától, mely természetesen csak az ő agyában keletkezett, a halántéklebenyből kiinduló, zenei hallucinációs rohamsorozat volt. Izgalommal várom az ismeretlen telefonáló visszajelzését a kivizsgálások és a kezelések eredményéről. Szintén az egyik, gondozásba vett kutyám gazdija jelezte, hogy amióta elolvasta a könyvet, hihetetlen perspektíva nyílt meg előtte. Egészen más szemmel figyeli az embereket és a kutyákat, nem is tudta, hogy ennyi epilepsziás és ennyi pszichésen beteg ember és kutya van körülötte. Mivel rengeteg kutyaszerető barátnője van, nem egy ismerőse már bejelentkezett nálam imádott kedvencével kivizsgálásra, az addig érthetetlennek vagy nevetségesnek ítélt átmeneti mozgás vagy viselkedészavarokat mutató kutyákkal, mely tüneteket nem is jelezte a tulajdonos az állatorvosnak, vagy a gazdája bagatellizálta el azokat a kellő ismeretek hiányában. Ezen az úton sok olyan , különböző életkorú kutya jutott el hozzám, akinek csak egyetlen egy rohama volt, vagy a számtalan fokális roham valamelyikét vonultatta fel, de  még nem jelentkezett nála nagy roham. A kivizsgálásokat követően időben el tudtuk kezdeni a tartós antiepileptikus gyógykezelést, és sok esetben, az időben  diagnosztizált epilepszia  betegség korai gyógyszeres beállítása következtében több éves antiepileptikum szedése mellett gyógyulásra is számíthatunk.                                                                       Kutyaapró 2009. május 3. Zalaegerszeg CAC                                                                            Dr. Kiss Gabriella